Sokat beszélhetnénk arról, mikor érdemes elkezdeni a felkészülést a szülésre és a szülői szerepre. Azt hiszem, nem is a várandósság idején kellene mindezt elkezdeni, hanem már óvodás, iskolás korban, és nem feltétlenül csak a gyerekeknél, hanem a szülőket is meg kellene tanítani arra, hogyan tudnak erről a témáról nem tabuként és nem zavarba esett módon beszélni a gyerekeikkel, őszintén és nyíltan, és nem azokat a félelmeket, fóbiákat átadva, amiket ők is átéltek, hanem ezeket letéve, a szülés természetes módját átadni a gyerekeknek, mert annyira nem tudnak erről semmit. Egyre több olyan könyv jelenik meg, amely a gyerekeknek őszintén, nyíltan, egyszerűen meséli el, mi történik a testünkben a felnőtté válás során, a menstruációkor, vagy hogy hogyan születik a kisbaba, ill. hogyan működnek a nemiszerveink vagy a szex.
Jó lenne, ha ezeket a könyveket nem csak úgy odanyomnánk a gyerekeink kezébe, hogy "olvasd el, neked vettem", hanem együtt ülnénk neki és olvasgatnánk néha bele. A legjobb talán az lenne, ha mi magunk tudnánk átadni könyvek nélkül gyerekeinknek ezt a tudást. És ha ez nem egy szokásos "üljünk le, mondani akarok valamit" módon történne, hanem a gyerekeink már kisgyerekkoruktól kezdve azt éreznék, hogy a családban olyan a légkör, hogy bármit meg lehet kérdezni, ami ezzel kapcsolatban őket érdekli, mert anya és apa nyíltan és egyszerűen, tabuk nélkül válaszolni fog rá.
Nehéz, igen, nagyon nehéz átvenni ezt a fajta szemléletet, mert a mi generációnkat se így nevelték. Ritka az a szülő, aki bármit megkérdezhetett a szüleitől, és azok őszintén válaszoltak is rá. Ehhez (is) szeretnénk segítséget nyújtani a Szülősuliban, hogy megbeszélhessük az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat, ezért várjuk szeretettel az élményeiteket, kérdéseiteket, hozzáfűznivalótokat. Mit gondoltok erről? Titeket hogyan világosítottak fel a szüleitek? Beszéltetek-e egyáltalán a szüleitekkel ezekről a dolgokról? És nektek milyen a kapcsolatotok a gyerekeitekkel? Nálatok hogyan történt mindez?
