Kiss Bernadett vagyok, egy három éves kislány és egy egyéves kisfiú anyukája, most velük vagyok otthon, egyébként tanárként dolgoztam. Háborítatlan születésük életem két legfontosabb élménye volt, közben is és azóta is sok mindenre tanítottak meg. A nagyobbik születése óta ügyködöm azon, hogy más kismamáknak, anyukáknak segítsek a szülésre felkészülésben és a szoptatási problémák megoldásában. Baba-mama klubot, előadásokat, beszélgetéseket, filmvetítéseket szervezek szűkebb környezetemben,  iskolákba járok beszélgetni a gyerekekkel a menstruációról, a babavárásról, szülésről, csecsemőgondozásról.

Engedjétek meg, hogy két saját történetet elmeséljek, amelyek a kisgyerekek felvilágosításáról jutott eszembe.

Óvodás lehettem, amikor én is elkezdtem anyut kérdezgetni, hogy hogyan is születik a kisbaba, mikor születik valakinek kisbabája. Nem sok mindenre emlékszem a kisgyerekkoromból, de erre igen: anyu mindig azt mondta, hogy "ha két ember szereti egymást, akkor kisbabájuk fog születni". Nem tudom, mondott-e mást, de én csak ennyire emlékszem, akkor is csak ennyi maradt meg bennem.  Tudtam, hogy az egyik kisfiú szerelmes belém. És hát nekem is tetszett. De nem nagyon mertem kimutatni, mert ha viszontszeretem és kisbabám fog születni, mit szólnak a felnőttek???

A másik történet a kislányommal kapcsolatos. Nemrég nézegettünk egy gyerekeknek szóló kis könyvet arról, hogy hogyan születik a kisbaba (Peti, Ida és Picuri).  Látta ő már többször is, filmen, meg el is játszottuk, van anyuka babánk, aki szülni tud (őt majd a későbbiekben be is mutatom) és hát nálunk az átlagnál többször esik szó a szülésről.  Megakadt egy olyan képnél, amin csak az látszik, hogy a kisbabának még csak a feje van kint.

„Anya, de hogy rakják össze?” – kérdezte.

„Mit hogy raknak össze?” – nem értettem.

„Hát a kisbabát. Azt mondod, hogy kibújik a feje, aztán a keze, meg a lába, de hogy rakják össze??”